Mozgás

A mozgáson nem az egyszerű mindennapi mozgást értem. Tehát nem a sportot vagy a mindennapi viselkedést.


A mozgás valójában bárminek a helyzet változtatása a térben, Ehhez két dolog kell: egy részecske, vagy tárgy és egy hely, vagyis tér.
Ha nincs tér, nem létezhet mozgás, ez nyilvánvaló. De az érdekesség abban áll, hogy a teret és anyagot, valamint az energiát is a mozgás hozza létre. A kiinduló pont tehát a mozgás, ami az univerzumot létrehozta. Ha valami megáll, és tényleg nem mozog (benne a részecskék sem) az eltűnik. Vagy legalábbis az univerzumnak nem lesz része.

Felmerülhet a kérdés, hogy ha a teremtő az univerzumon kívül van, azaz nem mozgásból áll, akkor valójában semmilyen fizikai tulajdonsággal nem rendelkezik. Akkor ő hol van?
A válasz egyszerűbben fogalmazva. Nem lehet neki elhelyezkedést adni, (tér) nem lehet formát adni (energia, tárgy) és nincs időhöz kötve (az idő a térben történő változás, csak az univerzumban van értelme).

A teremtő időtlen...

Néhány példa a mozgás alkotó erejére.
Az örvény addig létezik, amíg a mozgás ott tartja, amint a mozgás megszűnik, nem létezik. Tehát az univerzum addig érzékelhető, amíg mozgásban van.
A mozgás jelentőségét a mindennapokban úgy hasznosíthatod, hogy a következőket figyeled meg:

Ha valaki sok mozgásra képes, sok energiát használ, az boldog és eléri a céljait. Minél kevesebb mozgással tud megbirkózni, annál kevésbé él, és annál közelebb kerül a nemlétezéshez, vagy végső elmúláshoz.

Nem tértünk ki az időre, de ebből a nézőpontból az idő csak a változás mértéke, ha valami változik, az idővel rendelkezik, ha nem változik, akkor ott nincs idő. Az idő tehát a változás üteme. Semmilyen misztikus dolgot nem tartalmaz. Mivel az univerzumban nincsenek misztikus dolgok, ezért a fizika nem is foglalkozik ezzel. Bár egy-egy nézőpont azt sugallja, hogy a fizika és a misztikum valahol összeér.

A mozgás annyira alapvető dolog, hogy sokan nem is gondolkodnak rajta. Az összes érzékszerv a mozgás specifikált érzékelésére szolgál. A látás a fény hullámmozgásait értelmezi. a hallás a hanghullámok tartományában érzékel. A tapintás a rezgésekek érzékeli és így tovább.

Mivel az érzékszervek a mozgásra specializálódtak, azért nem lehet érzékelni az univerzum határain kívüli dolgokat, amelyek nem a TÉR,ENERGIA,ANYAG,IDŐ alkotóelemekből áll.
És pesrzse a fizikai univerzum szabályait használó mérőműszerek sem tudnak megbízható eredményt adni ezekről a dolgokról. Létezhetnek hatások, amelyek az univerzumon kívűli eseményekből származnak, és hatással vannak az univerzumra, de csak annak saját szabályain belül. A gondolat ebbe a kategóriába eseik.

Nem is érdemes azon filózni, vajon a gondolatnak van-e ideje, vagy helye. Az azonban biztos, hogy hatással van a fizikai univerzumra.

Fizika - tudosok egymás ellen

A történelmet áttekintve azt látjuk, hogy számos elmélet felállítása során a tudósokat mindig is megosztották az elméletek. Ez kell is a fejlődéshez, hiszen sok esetben rávilágítottak egyik-másik elmélet hibájára. Nem egyszer megbélyegezve a tudóst. Az sem ritka, hogy papok voltak a tudósok, és azokat az elméleteket fogadták el, amelyek a szentíráshoz hozzákapcsolhatóak. Így a tudomány művelői között voltak eretnekek.

Napjainkban, amikor a technika számos lehetőséget kínál a kísérletekre, és bizonyításra, még mindig meg van a "vita". A fizika két nagy ága között két nagy elmélet szerint figyelik a világ mindenséget: az általános relativitás elmélet, és a kvantum fizika. Mindkettő a 20. század felfedezése. Az első a látható mindenséggel foglalkozik a kilométeres mérettől a "borzasztó" nagyig, azaz az univerzum határáig. A másik a nagyon kicsikkel foglalkozik, a részecskékkel. Az az érdekes, hogy a két elmélet nem fér össze! Mindkettő nem lehet egyidőben helyes. A legfőbb feladata a fizikának, ezt a két területet összekapcsolni.

Mivel a relativitás elmélet a szabályszerűségre épül. (Einstein - Isten nem kockázik) A kvantum fizika pedig a határozatlanságra épül (véletlenszerűség) Azt gondolom, ha valaki nem mélyült el a témában, azok számára is érdekes lehet, hogyan tud a fejlett technika mellett, a tudomány ilyen problémák előtt állni a mai napig. Saját véleményem. A fizika csak az anyagot és tulajdonságait vizsgálja, illetve a tér, idő, energia összefüggéseit. Ám semmilyen más összetevőt nem von be az elméleteibe.

Ha ismeritek Stephen W. Hawkingot, aki jelenleg az egyik vezető tekintély a témában, akkor talán tudjátok, hogy nem zárja ki az univerzum keletkezésének Isteni eredetét! És itt-ott a "legszárazabb" elméleti fejtegetések, és egyenletek között is felbukkan Isten. Nagyon érdekes, és logikus is egyben. Ahogy a cikk elején utaltam rá, a tudományokat papok is művelték, pontosabban: volt idő, amikor a tudomány csak nekik volt elérhető (néha vissza is éltek vele). Tehát logikus lehet, hogy a vallás és tudomány talán ugyanannak a témakörnek két része, amelyben mindkettő azonos szerepet kap.

Áltudomány - mi is az!

Áltudománynak az olyan gondolatokat, elgondolásokat nevezzük, amelyeket művelőik tudományként határoznak meg, de a tudomány fogalmának nem felelnek meg. (Leggyakoribb hibájuk a természettudományos kutatások alapját képező, szigorúan ellenőrzött és statisztikailag kiértékelt és megfelelően megismételhető kísérletek, vagy ennek megfelelő más érdemi tesztelési eljárások hiánya.) Erről már írtam...

A tudomány igazságtartalmára nézve tesztelhető (tehát potenciálisan igazolható vagy cáfolható) Ha valami tesztelhetetlen, ellenőrizhetetlen ismeretekből áll, vagy nem alkot gondolati rendszert, akkor az nem tudomány. A nem tudomány akkor válik áltudománnyá, ha magát megtévesztő szándékkal tudományként tünteti fel. Éppen ezért az áltudomány minősítést egyértelműen leértékelő értelemben használjuk, amit persze az áltudomány képviselői nem fogadnak el..
Fontos, hogy az áltudomány fogalomkörébe ne vonjuk bele a kultúra azon területeit, amelyek önmagukban ugyan nyilvánvalóan nem tudományok, elnevezésükben mégis tudományosságra való utalás fedezhető fel, valamint egyes önmagukban tudományt nem alkotó segédtudományok és hobbi szakterületek, mint a muzeológia stb. Ezek, bár a tudomány fogalmának nem felelnek meg, gyakran hasznos segítséget nyújtanak a valódi tudományos kutatások számára is.
Ha nyilvánvaló, hogy nem törekszik állításainak igazolására, hanem pl. kinyilatkoztatásokból, jelentős személyiségek állításaiból, hallomásból származó történetekből, vagy légből kapottan vezet le újabb megállapításokat, akkor egyértelműen nem tudományról van szó...
Az áltudományosság természetesen nem valamely témakör sajátossága, hiszen szinte minden kérdést lehet tudományosan és áltudományosan is tanulmányozni. Egyes témakörök azonban másoknál gyakrabban vonzzák az embereket, így gyakrabban nyújtanak táptalajt áltudományok megjelenéséhez. (lásd a fogyókura területe, amely "tudományosan" igazolt)

Áltudományok különösen gyakran fordulnak elő a jövőbelátás, alternatív gyógyászat, életmód, táplálkozás, politikai ideológiák, csillagok és világegyetem, valamint a nemzeti őstörténetek és vallások területén, de az, hogy egyes tudományágak ezekkel foglalkoznak, még egyáltalán nem tekinthetőek automatikusan áltudománynak.